Kuidas Ungari külateel kohtuvad kaks eestlast ja hindust katoliku preester - ja teised lood/ Hogy találkoznak két észt és egy indiai származasú páp...

... egy Magyarországi faluutcán - és másik sztorik

Neljapäeval soolaleivatasime sisse mu pesapaiga. Ja reedel hääletasime Edgariga Szegedisse - vihmailmaga, aga see-eest kiiresti (2 tundi ja kohal, rongki sõidab kauem) ja tasuta. Kuldlause Edgarilt: "Mis suhkruteed [sugárút -sõna-sõnalt kiiretee] neil on siin igal pool?" Szeged nimelt on tänavaplaneeringu poolest üles ehitatud kiirte ja ringide süsteemis nagu nt Rooma või ka Budapest.

Seekordne Szeged oli kuidaski väga teistmoodi kui ma teda mäletasin. Vihmalinn, rõske, jahe ja lombirohke. Ja nii väike ja vaikne. Tõeliselt väike ja vaikne. Huvitav, kuis suuruse taju muutub... Kui ma 2009. sügisel seal elasin, tundus teine täitsa korraliku suurusega linnana. Tuleb välja, et suur nostalgitseja ma ei ole. Vaatsin oma paigad üle ilma suuremate tundepuhanguteta - sealse raamatukogu ehk tahaks endale kaasa pakkida, on teine säärane sümpaatne. Ja Grand Cafe, seda paika ma armastan palavalt. Grandis on olemas see miski, mis ühel istumiskohal olema peab. Majutusime Gabi juures. /Teine nädalivahetuse kuldtsitaat on Gabilt: [et kui linnapealt tulete, siis] "ring the doorbell and I will open the window!"/ Täitsime prügikasti ja tühjendasime külmkapi. Siiski-siiski - natuke täitsime ka külmkappi, küpsisetordiga. Laupäeva-plaan tuli ümber teha, sest mina oma udupäisuses olin jätnud oma kontakteerumisvõimalused kontrollimata ja selgus, et mul pole Gábori numbrit, mis tähendas ilmajäämist nii pálinkast, mis temalt tellit oli kui ka nimepäevatähistungist. Käisime veetornis ja õhtul Gabi ja Bogiga Mojos pitsatamas. Pühapäeval sadas ja sadas endiselt, sellist vastikut eestilikku aeglaselt läbiligundavat vihma. Tagasihääletamine oli pisut tüsilikum, just ilma poolest, aga see-eest saime pisikese külateede-ekskursiooni. Esimese otsaga Kistelekisse. Sealt viis kiirtee peale säärane 5-autot-tunnis külavahetee. Peatub auto, kaugel-kaugel, mõtlesime, et ilmselt mitte meile. Jõuame autoni, säärane tõmmu mees kerib akna alla ja uurib, et kes ja kust ja kuhu ja mis asja me üldse ajame. Niisiis, Budapesti saime me hindust katoliku preestriga, kes on 8 aastat Ungaris elanud ja misjoneerinud. Kultuuriliselt huvitav kokkupõrge igatahes.

Hétvégen Szegeden voltunk az egyik barátommal és nagyon más módón láttam a Szegedet mint 2009. őszel. Nagyon kicsi és csendésnek tűnt a város. Folyamatosan esett az eső - viszont nap városa... Cukrasztáztunk, Grand Cafeztunk. Grand Cafe a kedvenc helyem, ott minden megvan, ami kell, hogy az "én helyemnek" számitani. Tartuban nagyon hiányozott és most Pesten is, meg mindig hiányzik egy Grand Cafe :)
Autostoppal mentünk és vissza is jöttünk. Szeged fele nagyon gyorsan is - 2 óra alatt ott voltunk. Visszafele pedig érdekes volt az utazás - először egy család vitte minket Kistelekre és onnan az autopályara csak egy kicsi, falusi út ment (5 autó az óra alatt, ilyen típusú út). Tőlünk elég messze megallt egy autó és azért elég biztosak voltunk, hogy nem miattunk. Mikor oda értünk az autóhoz kérdezte a sofőr, hogy kik vagyunk és honnan és hova akarunk menni stb. A sofőr egy indiai származású katolikus páp, 8 éve Magyarországon lakik és minket Pestre vitte. Az pont ez, ami vonzó az autostoppolásban - soha sem tudsz, hogy kivel fogsz találkozni.