Kedvesek!
Már hosszú-hosszú ideig akarok magyarul írni, hogy kifejezni, mennyire hálás vagyok, hogy befogadttak, segítettek, hogy megvagytok nekem... (remélem, hogy nyelvi hibáimat megbocsantattok). Most egy kicsit patetikus fogok lenni :):
Vikinek, az első magyar tanáromnak, aki nelkül nem lennék itt és nem beszelnék magyarul. Ha nem lett volna annyira jó tanárom, akkor azonnal abbahagytam volnék a tanulást. Vikieknek azon kivül is minden jót és szépet a második kisfiával!
Péternek, akivel tandem-tunk - és néha meg most is - szóval ő észtet gyakorolta, én pedig magyart és aki a legésztesebb magyar, akit ismerem :) Nem tudom, temperamentum szerint...?
Sok szegedieknek nagyon-nagyon hálás vagyok - Mókusoknak :), akikkel igazából egy kocsmában ismerkedtünk meg, és mint az egyik barátnőm mondja, az első emberek, akikkel egy új hélyen megismerkedsz, ők mindig különléges, fontos szerepet kapnak meg. És mmm, hogyan tudnak főzni, és hogy lehet bármiről beszélni. Májd Szegeden találkozzunk! Ficze Gabi, akivel "ilusatest eesti poistest" lehetet beszélni, és Paréj Gabi, aki nagyon türelmesen probált segíteni a Melinda-sagaban. Bogiról csak azt tudok mondani, hogy számomra valahogyan mint szegedi Viki - végtelenül segitőkész (amit sok-sokszor ki is használtam).
Gábor. Vitte minket egy falusi iskolába, ahol tudtunk Észtországról meselni, és olyan módón hallgattak a gyerekek, hogy ez maga volt egy nagy élményem. Azon kivül is egy érdekes ember :)
És néprajz tanszékiek. Az a befogadás nekem fontos volt - és úgy éreztem, hogy befogadtak. Elég otthonosan éreztem magam a tanszéken.
A "tartui magyaraim" - Nóra és Reni, akiktől is már sokszor nyelvi segítséget kaptam és sok bögre teát ittunk...
És a pestiek. Ha Berecz András nem meselne, akkor nem lenne jó célom, mi miatt itt lenni. Sőt a világ is egy jó mesemondóval szegényebb lenne.
Itteni tanszékiek.
Muki. Aki nem magyar, de mivel a közöz nyelvünk magyar - és így sok hibat tudunk tanítani egymásnak - "az én magyaraimhoz" tartozik. A Muki couch-ot surfeztem 3 hétig, konyhadiscot tartottunk egy vasarnap délután, spenótos palacsintat készítette nekem...
És mostani lakótársam Krisztina. Befogadta. Helyes. És kibírja, hogy folyamatosan nyelvi hibákat csinálom és fürdőszobában észtül énekelek, s nem magyarul :D
No comments:
Post a Comment